Mind a szakma, mind a lakossági-hobby vakolók igénylik a könnyen felvakolható habarcsot, maltert. Ezért az adalék gyártás szempontjai között elsőként szerepel a vakolás könnyítése. Ezen jellemzőket írjuk ma körbe, mit lehet tenni, hogyan kell egy habarcsot megkeverni, hogy a falra fándlizva a kőműves serpenyőből fent maradjon, vagy akár a vakológépből felszórva repedezés mentes legyen.
1. Kisipari, lakossági módszer.
a, Kisipari: Ez a legérzékenyebb a feldolgozhatóság szempontjából. Nincs rutin. Kevés a gyakorlati tapasztalat. Ekkor a vakolás könnyítők jól jönnek, hogy úgynevezett „májas”, tejszínhabos, malterrel könnyebb vakolni a rutintalannak is.
b, Lakossági: No, persze itt is meg kell vásárolni a speciális szerszámokat, mert ezek nélkül nehéz vakolni. Gondolok itt a vakoló kanál, fágli (kőműves serpenyő), kartecsni, hógli, simító, vakolóléc, stb.-re.
Nem árt ejtő rendszerű betonkeverő sem, ugyanis a fúrószáras spirálkeverés sosem tudja az igazi jó minőséget kihozni ugyanazon habarcs receptúrából.
2. Alapanyagok:
1. Zsákos előkevert habarcsok. Bármilyen gyártóról beszélünk mind őrleményes, éles tört szemű, bánya-meddőből van. Ha az nem magmás kőzetű, hanem porózus tufás kőzet, akkor még gyengébb a minősége. Az előkevert habarcs cement alapja is gyenge.
2. Homok, cement, adalék. Legolcsóbb és legszilárdabb végtermék, ezzel a legkönnyebb dolgozni.
Természetesen több tulajdonság szerint lehet adalék fajtákat választani, mit is szeretnénk: képlékenyítés, plasztifikálás, fagyállóság, szellőzőképesség, vízzárás, kánikulai funkció, kötés késleltetés, és számos egyéb kívánalom szerint lehet választani.
VIP-REX Kft. 2022.02.16.