Cikksorozat 4. rész
Még a szakemberek sem veszik komolyan ezt a fizikai tényezőt. Miért is nem? Ezt járjuk most körül dióhéjban.
Bizonyára az összes paramétert nem tudom röviden leírni, mert ahhoz legalább 1000 oldal sűrűn gépelt okfejtés kellene,
ezért megpróbálom a lehetetlen tömöríteni, érthetően!
Azt vizsgáljuk meg, hogy régen és ma milyen betonozási különbségek vannak. Ez produkálja, vagy legalábbis ez is, a különbséget. Amivel szembesülünk, hogy kis idő múlva, 1-2 év, és tönkremegy a beton szerkezetünk. Főleg a víznek, fagynak, UV-nak, savas esőnek és minden környezeti hatásnak kitett szerkezetek. Leginkább az építmények kültéri részei! A vakolattal együtt, a járda, térburkolat, műkő, ablakpárkány, betondísz, szegély stb.
Betonozás régen:
A régi igazi mester emberek tudták, hogy földnedves, vagy az alig-földnedves friss betonnal rettenetes erős, tartós, időálló járda, gépkocsi bejáró, st.b készíthető! Még azt is figyelemmel kísérték, hogy a koszorúk, födémek aljzatbetonok is, maximum kissé-képlékeny betonból legyen bedolgozva! Tömöríteni kellett. Akkoriban a kisipari módszerekkel, tömőfával, léccel, döngölővel. Nyilván kézi erővel. Sokáig tart, munka igényes művelet. A létrehozott beton viszont kiváló minőségű, és időállóan szívós lett.
Betonozás ma:
Gyorsan, sokat kell betonozni, rövid idő alatt. Nincs idő döngölgetni, tömöríteni. Az alapelv, hogy a beton magától töltse ki a kizsaluzott térfogatot. Aljzatoknál pedig, szinte alig kelljen deszkával lehúzni, simítani, felület egyengetni! Erre a híg, folyós, sőt önthető beton az alkalmas. Innen adódik az igény, miszerint jó sok vízzel kavarva kell segíteni a kivitelezési gyorsaságot! Mit okoz ez? Mindjárt leírom!
Talán nézzük meg mi a vízigénye a betonnak. Tegyük félre a bedolgozást, és nézzük, mennyi víztől megy végbe a tökéletes hidratációs kötés, majd a szilárdulási folyamat. Egy tűkristályosodási folyamat során sok minden kell a jó cementkő képződéshez, de tegyük fel, hogy a legjobb cementet használjuk a szerkezetünkhöz. Cement fajtája, keverési összetétele, őrlési finomsága, és számos tényezője befolyásolja a kezdeti vízigényt. Ám, egy intervallum ma is rendelkezésre áll. Ez pedig a cement súlyára vetített arányszám. A beton szilárdulásához két féle vízigény kell. Első a bekevert betonba való minimális vízigény, második fázisba a szilárdulás közbeni vízigény, melyet utókezeléssel oldottak meg régen, és talán ma is. Magyarul locsolják a betont, nedvesen tartják! Most a bekevert vízigényről írunk.
Kezdjük azzal, hogy V/C átlagosan elegendő lenne a 0,18-0.23 között cement fajtájától függően! Azonban a szinte alig földnedves beton bedolgozása nehézkes. Tömörítése vibrálással sem megoldható, mert a kavicsszemek kifognak a térfogatból. Továbbá a kavicsszemek felületét is nedvesíteni kell. Ennek vízigénye függ a homokos kavicstól. Mégpedig számos tényezőjétől, mint a szemalak, szem-megoszlás, szem-érdesség, stb! Ezért leg ideálisabb homokos-kavicsnál is a vízigény V/C tényezője növekszik legalább 0.1 –el. Ha összeadjuk a cementpép vízigényével máris 0,28-0,33 körüli értéket kapunk. És még mindig a konzisztencia csak alig földnedves nehezen bedolgozható.
Ekkor kényszerülnek a tájékozatlan mesterek 0.5 értékre növelni a V/C értékét. Ezzel jelentős szemcseközi vizet produkálnak. Pontosabban szabad víztérfogatba úsznak a cementszemcsék.
Nagyon hamar, hőmérséklettől függően, a víz elpárolog. A vízzsákokat maga után hagyják. Sőt nyitott nagyméretű makro-kapillárisokat. Ezeken aztán az idők folyamán vissza tud szivárogni a csapadékvíz, mely megfagyva porlasztó tevékenységet folytat. Ez a veszélye a túlzott mennyiségű keverővíznek. Egy bizonyos mennyiségű cement telítettség, és túlzott víz esetén repedezési hajlam lép fel! Fokozhatja a túl meleg is a repedéseket. Kánikulában nem elég ilyenkor az óránkénti locsolás sem. A folyamatos nedvesen tartást kell megoldani. Nem jó módszer a műanyag fóliatakarás sem, mert a szilárduláshoz szükséges széndioxidot kizárja szűk légtérből. A hármas tényezőnek meg kell lennie a beton ideális kezeléséhez: víz-hőmérséklet-CO2. Mindhárom mennyisége egymással összefügg.
Megoldás modern, mai módon a következő:
A beton bedolgozhatóságát növelhetjük, kis vízigény mellett is beton, és habarcs adalék szerekkel. Szerkezettől függően használhatunk plasztifikátort, képlékenyítőt, mikro légpólusképzőt, folyósítőt, és szuperfolyósítót. Speciális legújabb technikák szerint kánikulai adalékszert. Ezek a három tényező meglétének függvényében környezeti hatásoktól vezérelve leállítják, lassítják az utószilárdulás folyamatát, majd az ideális állapot megléténél újra elindítják. A mechanizmus ugyan az a kánikulánál is, és a fagyveszélynél is. Ilyen típusú komponenssel több VIP-REX termékfajta el van látva. Nyilván egymással kompatibilisek, de figyelembe kell venni a készítendő szerkezetet is. Példaként említeném, hogy vakolatokhoz semmiképp ne alkalmazzunk VIP-REX SF szuperfolyósítót, mert lefolyik a felületről. Csak vízszintes szerkezeteknél. Az adalékszer mennyiségük is függ több tényezőtől és a környezeti hatásoktól. Ezért kell az adalékszerekről tájékozódni a gyártmány ismertetőkbe, valamint az illetékes képviselőknél. Az ilyen módon, nagy körültekintéssel receptúrázott hidraulikus habarcs és beton keverékek teljes mértékben jó minőségű végterméket, és könnyű, gyors bedolgozást eredményes! Továbbá az utókezelés folyamatát is egyszerűsíti, legtöbbször elhagyhatóvá teszi!
Összegzésként elmondható, hogy az építőipar rendelkezésére áll a minőségi gyors, iparosított, gazdaságos habarcs és beton technológia, csak szakszerűen alkalmazni kell! Remélem sikerül betekintést nyerni egyszerű módon a keverővíz mennyisége milyen fontos a végszilárdság és a bedolgozás függvényében!
Köszönöm, hogy végig olvasta soraimat!
Kisújszállás, 2018. november 29.
Farkas Kálmán (fejlesztőmérnök)